Korábbi bejegyzésem újra meg újra átolvasva van egy-két gondolat, ami foglalkoztat. Elsőként: minek köszönhető, hogy a magyar rendszerek egy része még mindig a megjelenés alapú üzleti modelt használja? Sőt, tovább megyek, mi az oka annak, hogy pont ők fix hirdetési helyeket adnak el, és nem licit dönt a helyezésekről?
Olvasva Konrád érdekes számítását logikusnak tűnik a kérdés: a hazai megjelenés alapú díjazást használó keresőhirdetési rendszerek nem szenvednek a telítettségtől? Mert ha nem, akkor érdemes felkötniük a gatyájukat!
Jelentős érv szokott lenni a licitálás ellen, hogy így a hirdetési felületet az ügyfél közvetlenül foglalhatja, ügynökség nélkül, továbbá az ügynökség teljesen kiszámíthatóan tudja, hogy 1-2-4 hónapig övé a hely, nem kell semmitől félnie. Ezeket a szempontokat egyrészt megértem. Másrészt: nem megismételhető a pixelenként eladott weboldal üzleti modellje sem.
Amikor a Google végre úgy döntött, hogy a megjelenés helyett az átkattintás lesz a díjazás alapja, gondolom okos üzleti számítások vezették őket. A napi bevételt feláldozták a hosszútávú jóval nagyobb bevételért. Kérdés, hogy ez hazánkba mikor gyűrűzik be.
